Nos, ha megállunk egy percre és végzünk egy gyors elemzést… Adott vagyok én, akinek hosszú évek óta álma volt egy kopasz cica, az álom valóra vált, van 2 cicánk és tulajdonképpen egyik sem az enyém! Na itt mondtam azt, hogy ez nem fair és most már kérek én is egy macskát! 🙂
Harmadik cicánk nem volt betervezve. Többször is szóba került, hogy de jó volna ha… de valahogy mindig meg is maradtunk ennyinél. Aztán derült égből villámcsapásként toppant be az életünkbe Herkules. Egy ismerősöm mutatta a fotóit, hogy milyen aranyos és hogy gazdikereső. Én pedig elvesztem. Azok a szemek, az a pofi, a sötét színe… jöhetett a kérlek-kérlek-kérlek időszak. 🙂 Szerencsére a férjem csak rövid ideig tud ellenállni nekem. 😀
Hát ember legyen a talpán, aki imádja ezeket a csodálatos macskákat és ellen tud állni egy ilyen édes bogyedlinek. Rövid egyeztetés, költségvetés készítése után férjem zöld utat adott és harmadszorra is teljesülhetett a vágyam… immár nagycsaládosok vagyunk Cicaországban. 😀 És ő most már tényleg az ÉN cicám!!! (Remélem 😀 )
Tetszett a neve a kis manónak, de szerettem volna valami különlegest, nem hétköznapit. Mondanom sem kell, ez a névválasztás okozta a legtöbb fejtörést. Valahogy semmi nem tetszett és akkor jött a megvilágosodás… XANAX… na ez egy igazán nem hétköznapi név… és a cica természete bármilyen lesz, illik majd rá, mert 1. olyan nyugodt, mint aki folyamatosan a Xanax-ot tolja befelé, 2. olyan izgága, eleven, rosszcsont, akihez egy raklap Xanax is kevés.
Kérdéses még, hogy nekünk mi juthatott???? Naná, hogy a 2! 😀
Amióta velünk lakik számtalan töltő és ilyen-olyan kábel esett áldozatául. Tipikusan az a macska, aki keresi a bajt, minden balhéban benne van, már a szemén látszik, hogy rosszaságon töri a fejét. Egyik emlékezetes mutatványa az volt, amikor kifigyelte, hogyan működik a komód ajtaja és fiókja, és megtanulta ő is kinyitni. Így most mágneses gyerekzárral tengetjük az életünket! 😀 A legújabb hóbortja pedig, hogy ül a mosógép tetején, és a lányom szobaajtajának a kilincsét csapkodja, kísérletezik vele, hogy tudja kinyitni. Attól tartok előbb-utóbb sikerülni fog neki. 🙂
Úgy érzem ezzel a kis szösszenettel be is mutattam a névválasztásom helyességét. 🙂
Egyébként egy nagyon édes cica ő is, talán ő a legdorombolósabb. Ha ránézel ő rögtön rákezd. A tenyésztője azt mesélte, hogy mikor kicsi volt azt hitték sosem fog dorombolni, nem tud vagy nem akar, de aztán az utolsó utáni pillanatban elkezdte és gyanítom azóta abba sem tudja hagyni! 😀
Záró gondolatként annyit fűznék még hozzá, hogy ha 100-szor kezdhetném újra az életemet, akkor 100-szor is ugyanígy döntenék és addig győzködném a férjemet, amíg be nem adná a derekát cica kérdésben! 🙂
Amennyi szeretetet, figyelmet, bújást, dorombolást ők adnak nekünk az minden kincset megér, boldoggá és teljessé teszik az életünket! 🙂